Kleptkreativizmus

Elmúlt vagy három-négy hónap, hogy egy bogban találkoztam ezzel a csúnya szóval.
Elkezdtem nézni a Netten egyes emberek munkáit és próbáltam megfejteni ezt a nagy vitát felkavaró kérdést.
A végén a következőre jutottam:
Igazi értéket csak az tud létre hozni, akiben meg van a saját kreativitása, megvan az arány és szín érzéke és valami olyan van benne, ami csak neki adatik meg.
Mi ez az adottság hát ez az?
Igen ez az, amit nem lehet utánozni és nem lehet tudni, hogy mi, miért fogja meg a másik embert illetve embereket.
A másik probléma, hogy legtöbben igazán a szakmát se ismerik, abból kiragadnak egy-egy részt, azt alkalmazzák, jól, rosszul és abból próbálnak megélni, és közbe, amiről az előbb írtam az-az adottság is hiányzik.
Pedig a szakmákat megismerni állandó tanulásból áll, sose mondhatjuk egy szakmára, hogy megismertük, mindig vannak új dolgok és elfeledett régiek.
A mai oktatásról csak annyit az is pénzért folyik
Sajnos a megélhetés sok mindennek gátja az igazi művészetnek is, mert nem jut idő kísérletezni, azaz tanulni. Ezért van az, hogy a gyártok, művészek csak a divatos dolgokkal foglalkoznak. Ha egy formát meglátnak, és azt látják, hogy arra van, kereslet akkor azt gyártják.
Persze, hogy irritálja azt, aki először készítette, és még az a veszély is fenn áll, hogy az utánzó jobban fel van szerelve gépekkel és minőségileg jobb munkát végez.
A 19. és. 20. Század elején ezt könnyen megoldották, szinte mindenre szabadalmat jelentettek be, és az emberek védték dolgaikat.
Ma ki az, aki megengedheti egy szabadalom bejelentését?
Igen ezek kellemetlen dolgok, de azért az igazi alkotások megmaradnak.
A másik kellemetlen dolog, ha a dívat, őrület lecseng és megszűnik, a kereslet a dívat, cikkre akkor mi van.
Akkor az van, hogy kezdődik a verseny elölről, másban.

Persze ez mindig így volt, a múlt században is, gondoljunk Gorka Géza repedezett mázaira,
Kovács Margit, Kiss Roóz kerámia figuráira, Szász Endre porcelánjaira, mindegyiket utánozták, de az utánzókat nem tudjuk felsorolni.