Holdra szállás

Tegnap volt, hogy negyven éve ember lépett a holdra.
Én akkor Pápán voltam katona.
Társalgóban néztük végig a holdra szállást. Ahogy néztük a TV éreztük, hogy valami nagyon nagydolog történik, melynek részesei vagyunk. Majd teltek az évek és ma már azon vitatkozunk, hogy megtörtént vagy sem.
Én azon szerencsések közé tartozom, akik ennek az útnak, vagy a következők egyikének produktumát kezében tarthatták, azaz kézbe vehettem egy lehozott hold kőzetet.
Ez úgy történt, hogy 1971-ben a Tungsramnál dolgoztam és kiküldtek 18 társammal a Corning céghez tanulni.. A kiküldetés célja az volt, hogy a Tungsram által megvásárolt Ribbon üveggyártó gép kezelését és üzemeltetését megtanuljuk
A Corning cég, mint minden eladó tejben-vajban fürösztött bennünket. Ennek keretén belül egyszer előadást tartottak nekünk az Apollo programról és a holdra szállásról. Eredeti dia felvételeken mutatták be a program egyes állomásait a kezdetektől a holdra szállásig.
A Corning cég több amerikai vállalattal együtt tevékeny résztvevője volt az Apolló programnak ezért a program összefoglaló anyagát a NASA nekik is megküldte.
Ugyancsak kaptak a hold kőzetekből is vizsgálatra, mivel a cégnek komoly laboratóriumi gyakorlata volt a kőzetvizsgálatokban. Egy ilyen vizsgálatra szánt kőzetet vehettünk kezünkbe, melynek kezünkre tapadt része az egész programra vetítve több millió dollár volt.
Amerikában akkor is és most is mindent pénzben mérnek. „Ezért hát egyszer így lettem milliomos.”