Szeptember 23.-i bejegyzésemhez találtam egy jó képet. Ezt közé teszem most.

Az egyik blogban olvastam, hogy pályázat során a zsűri tagok kerámia tárgyakat csak úgy tudnak elképzelni, ha annak funkciója van. Kerámia, üveg, fafaragás és még sorolhatnám, a sort lehet, hogy a funkcióért készül, de az igazán szép tárgyakat nincs szívünk használni.
De tulajdonképpen miért van a zűri. Ki és milyen alapon dönti el azt, hogy valami érték vagy sem. Azt megértem, hogy egy pályázat során, mint megrendelőnek joga van irányítani a művészt, hiszen fizet az alkotásért.
Azt is megértem, hogy a művész társadalom védi az érdekeit és ezért kell a zsűri.
De mi a művészet, mi az érték, és mi nem?
Van, aki giccs - nek tartja az eozinnal készült Zolnay porcelánokat és ugyanakkor a Tiffany lámpákat meg nem.
Én, mint laikus ember azért belső érzék szerint, ha ránézek, egy alkotásra azért valahogy tudok rangsorolni, persze lehet, hogy ez is már korábbi tanítások, befolyásolások eredménye.
De ez a rangsorolás csak az én rangsorolásom.
Gondoljunk vissza a "szocializmusra" akkor is volt zsűri, akkor is képeztek művészeket akkor is alkottak, és talán jó pár értékes művész veszett el az utókornak, mert ideologizálták a művészetet. Nem volt szabad nagyon díszíteni, csak az úgy nevezett letisztult formákat volt szabad használni.
Ma pedig itt van a kortárs művészet.
Nekem mindig a legszörnyűbb az volt, hogy bizonyos esetekben teljesen laikus éreztem magam, mert sok esetben én nem úgy láttam, ahogy kellene.

A netten nagyon sok emberrel találkozom, akik csak kedvtelésből alkotnak és élvezik az alkotást. Olyan műfajban végzik az alkotást, amit a művésztársadalom el se ismer, de örülök, hogy csinálják, jó nézni.

Én is próbálok alkotni több-kevesebb sikerrel és talán azért nem giccset gyártok, mert nem adom el.

/ A giccs a művészetek eszközeit használó, a művészet látszatát keltő, többnyire kereskedelmi természetű és célú alkotás. /