2009. július 31., péntek

2009. július 29., szerda

Kleptkreativizmus

Elmúlt vagy három-négy hónap, hogy egy bogban találkoztam ezzel a csúnya szóval.
Elkezdtem nézni a Netten egyes emberek munkáit és próbáltam megfejteni ezt a nagy vitát felkavaró kérdést.
A végén a következőre jutottam:
Igazi értéket csak az tud létre hozni, akiben meg van a saját kreativitása, megvan az arány és szín érzéke és valami olyan van benne, ami csak neki adatik meg.
Mi ez az adottság hát ez az?
Igen ez az, amit nem lehet utánozni és nem lehet tudni, hogy mi, miért fogja meg a másik embert illetve embereket.
A másik probléma, hogy legtöbben igazán a szakmát se ismerik, abból kiragadnak egy-egy részt, azt alkalmazzák, jól, rosszul és abból próbálnak megélni, és közbe, amiről az előbb írtam az-az adottság is hiányzik.
Pedig a szakmákat megismerni állandó tanulásból áll, sose mondhatjuk egy szakmára, hogy megismertük, mindig vannak új dolgok és elfeledett régiek.
A mai oktatásról csak annyit az is pénzért folyik
Sajnos a megélhetés sok mindennek gátja az igazi művészetnek is, mert nem jut idő kísérletezni, azaz tanulni. Ezért van az, hogy a gyártok, művészek csak a divatos dolgokkal foglalkoznak. Ha egy formát meglátnak, és azt látják, hogy arra van, kereslet akkor azt gyártják.
Persze, hogy irritálja azt, aki először készítette, és még az a veszély is fenn áll, hogy az utánzó jobban fel van szerelve gépekkel és minőségileg jobb munkát végez.
A 19. és. 20. Század elején ezt könnyen megoldották, szinte mindenre szabadalmat jelentettek be, és az emberek védték dolgaikat.
Ma ki az, aki megengedheti egy szabadalom bejelentését?
Igen ezek kellemetlen dolgok, de azért az igazi alkotások megmaradnak.
A másik kellemetlen dolog, ha a dívat, őrület lecseng és megszűnik, a kereslet a dívat, cikkre akkor mi van.
Akkor az van, hogy kezdődik a verseny elölről, másban.

Persze ez mindig így volt, a múlt században is, gondoljunk Gorka Géza repedezett mázaira,
Kovács Margit, Kiss Roóz kerámia figuráira, Szász Endre porcelánjaira, mindegyiket utánozták, de az utánzókat nem tudjuk felsorolni.

2009. július 25., szombat

Tegnap olvastam, hogy az újpesti üveggyárban kifolyt az üveg.
Az újpesti üveggyárban én is dolgoztam több alkalommal.
A hírekben említett kemencének voltam üzemvezetője is.
Sajnos csak annyit tudok, ami a hírekben megjelent, azt se tudom mi volt az ok, és hol történt a baj a kemencénél. A fényképek ugyan engednek következtetni. A hírekben azt mondták, hogy 8 autóval, 40 fővel próbálták hűteni a forró üveget.
Nem tudom, hogy hogyan sikerült e megállítani az üvegfolyást, de vízhűtéssel önmagába szinte lehetetlen megfékezni. Eredményt csak úgy lehet elérni, ha jó hővezető anyaggal próbáljuk eltömni a nyílást és azt hűtjük pl.: acélcsövekkel, lemezekkel. A gyakorlat sajnos az, hogy az üveg addig folyik, míg nyílás tart.
A közvetlen vízfecskendezésnek még van egy másik veszélye, hogy a forró kádkövekre érve azokat elrepeszti és tovább növeli a nyílást.
A folyás helyszínéhez nagyon nehéz hozzá férni ilyen esetben, mert a szűk hely mellett több száz fokos meleg van. / A kemencében az üveg 1480 fok körül olvad a kifolyó üveg is olyan hőfokú. /
Ezeket a kemencéket úgy kell elképzelni, hogy középen van egy nagy tér, mint egy szoba, majd tengelyben ebből nyílik egy kisebb. A két tér középen fallal el van választva és alul van egy nyílás, melyet átfolyónak hívunk. Itt folyik át az üveg az olvasztótérből a munkakádba. A keveréket melyből az üveg lesz, a kemence hátsó oldalán adagolják. A kész üveg kivétele a kemencénél a munkakádból történik.
A terek elvileg vízszintesen is el vannak választva. Alul kádkövek határolják / ebben olvad ez üveg /, míg felül hőállótéglából kifalazott tűztér van. / ahol az olvasztáshoz szükséges hő képzése történik /.
A kemence mellett két oldalon vannak a hőcserélő kamrák. A kamrákban rácsszerűen tűzálló téglák vannak elhelyezve. A kamrák 20-30 percenként váltják funkciójukat, hol felmelegednek a távozó füstgáztól, hol felmelegítik a bennük áthaladó levegőt, erre azért van szükség, mert ha a gázt szobahőmérsékletű levegővel égetnénk el, akkor azonos gázmennyiségnél sokkal alacsonyabb égési hőmérsékletet érnénk el. A hőcserélő kamrákat egy úgynevezett égőnyak köti össze a kemencével, melyhez csatlakoznak a „gázégők”. Ahogy az égéshez szükséges levegőt is 20-30 percenként váltjuk úgy a gáz befújást is, így a kemence tüzelése, hol jobbról, hol balról történik.
Az olvasztóteret azért választják el a munkakádtól, mert az olvasztótérben intenzív áramlások vannak és emiatt az üvegolvadék nem tud letisztulni, míg a munkakádban nincs közvetlen fűtés és emiatt az üveg szép lassan tud tisztulni.
A kádkövek melyben az üveg olvasztás és az üveg pihentetése történik, egy-egy kemence ciklus alatt beleolvadnak az üvegbe. A kádkövek magas alumínium és cirkon oxid tartalmú anyagok, melyek az üveg olvadéknak nagyon ellen állóak ezért a beolvadás csak 3-5 év alatt történik meg az üveg összetételtől és az olvasztási hőmérséklettől függően. Ha az üveget analizáljuk, akkor a beolvadásból származó anyagok szinte kimutathatatlanok.
A kádkövek 30 cm szélesek cseréjüket általában akkor szokták elvégezni, amikor 1/4 –re elkopnak. Mivel a kádkövek nagyon drágák és a munka is sokba kerül ezért az üzemeltetők végsőkig húzzák a kemencék átépítését. A kemencék kádköveinek hűtésével az előbb említett folyamatot lehet, csökkenteni ezért minden kemencén ezt alkalmazzák is. Az kemence ciklusok végén a hűtés kimaradása nagyon veszélyes lehet. A ciklus végén szinte folyamatosan ellenőrizni kell a kádköveket.
26 éve Vácon volt egy hasonló eset. Ott a kifolyt üveg, amivel találkozott mindent megolvasztott. A szellőzés méteres acélcsövei, korlátok szinte elolvadtak.
A váci eset még szerencsés volt, mert a hídnál folyt ki az üveg és a hídba lévő acél hűtőcsövek külső hűtése vízsugárral eredményes volt és sikerült lefagyasztani az üveget a folyás helyén.
Az üveg kifolyást egy áramszünet okozta, vízkimaradással együtt. Víz kimaradásra is fel volt készítve a rendszer, de a sors úgy hozta, hogy pont akkor tartották karban a víztornyot.
Vácon sikerült a kemencét leállás nélkül helyre állítani.

2009. július 21., kedd

Holdra szállás

Tegnap volt, hogy negyven éve ember lépett a holdra.
Én akkor Pápán voltam katona.
Társalgóban néztük végig a holdra szállást. Ahogy néztük a TV éreztük, hogy valami nagyon nagydolog történik, melynek részesei vagyunk. Majd teltek az évek és ma már azon vitatkozunk, hogy megtörtént vagy sem.
Én azon szerencsések közé tartozom, akik ennek az útnak, vagy a következők egyikének produktumát kezében tarthatták, azaz kézbe vehettem egy lehozott hold kőzetet.
Ez úgy történt, hogy 1971-ben a Tungsramnál dolgoztam és kiküldtek 18 társammal a Corning céghez tanulni.. A kiküldetés célja az volt, hogy a Tungsram által megvásárolt Ribbon üveggyártó gép kezelését és üzemeltetését megtanuljuk
A Corning cég, mint minden eladó tejben-vajban fürösztött bennünket. Ennek keretén belül egyszer előadást tartottak nekünk az Apollo programról és a holdra szállásról. Eredeti dia felvételeken mutatták be a program egyes állomásait a kezdetektől a holdra szállásig.
A Corning cég több amerikai vállalattal együtt tevékeny résztvevője volt az Apolló programnak ezért a program összefoglaló anyagát a NASA nekik is megküldte.
Ugyancsak kaptak a hold kőzetekből is vizsgálatra, mivel a cégnek komoly laboratóriumi gyakorlata volt a kőzetvizsgálatokban. Egy ilyen vizsgálatra szánt kőzetet vehettünk kezünkbe, melynek kezünkre tapadt része az egész programra vetítve több millió dollár volt.
Amerikában akkor is és most is mindent pénzben mérnek. „Ezért hát egyszer így lettem milliomos.”

2009. július 18., szombat

Kerámiába - üveg

Gondolkoztam, hogy a mai nap milyen titokról írjak. Lassan kifogyok az ötletekből./ De nem kell még örülni./ Talán a sort a kerámiába üveg sorral folytatom. Ha jól emlékszem a hatvanas években elég sokan foglalkoztak ezzel a témával. Próbáltam az Neten utána nézni, de nem találtam érdemlegeset.
Pedig emlékszem a szakmát ez a téma nagyon foglalkoztatta.
A probléma az volt, hogy azonos hő tágulású kerámiát és üveget nem találtak, így a két összeolvasztott anyag a lehűtés során elrepedt.
Fusing technikával foglalkozva az - az ötletem támadt, hogy ez a probléma feloldható úgy is, hogy a két anyag között csak fizikai kapcsolatot alakítunk ki.
Következőképpen jártam el korongon elkészítettem egy tányért./ Természetesen bármit lehet készíteni. /A tányérban középen helyet hagytam ki az üvegnek. Kiégettem majd bemázaztam az üveg helyén a mázat letöröltem és ismét kiégettem. Az így elkészült tálba két üveget beszabtam / alulra és felülre /, majd az üvegeket összeolvasztottam. Természetesen az üveg kerámia csatlakozásnál formaleválasztót használtam. Ugyan ez a technika fémekkel is meg oldható, csak itt az üvegbe lehet a fémet befogni, mert míg a kerámiáknak kisebb a hő tágulása addig a fémeknek nagyobb, mint általában az üvegeké.
Az anyagok hő tágulása miatt a két anyag között keletkezett hézag a hőmérsékletváltozásokat mindenkor kompenzálni is tudja. / Természetesen az említett kapcsolat a modern ragasztok korában ma már létrehozható. Ragasztás esetén az említett kompenzáció azonban nem mindig működik./


A felső tányér van Fusing technikával készitve.

2009. július 11., szombat

Irizáló üvegek

A titkok sorát folytatva beszélnünk kell az irizáló üvegről. Az ókori üvegeknél jó ideig az üveg elöregedésének vélték a színváltozást, ami régi üvegeken megjelent. A mesterségesen készített irizáló üveg Zahn György zlatnói üveggyáros találmánya, melyet először az 1873. évi bécsi kiállításon mutatott be. A találmány lényege, hogy gyöngén izzó üveget onsó gőzének tett ki. Vajon ezt a technikát az ókorban is ismerték?

Mára már újabb és újabb technikákat dolgoztak ki az irizáló hatás elérésére / a forró üvegre fémvegyületeket fújnak redukáló szerrel, vagy fémet gőzölnek az üvegre/.

A magyar üvegművészek közül Horváth Márton irizáló üvegből készült edényei - vázái, tálai, poharai a legjelentősebb alkotások az irizáló üvegek körében.

Nagyüzemileg sík üvegben is gyártják már az irizáló üvegeket, melyeket üvegkereskedésekben be is szerezhetünk.
Az irizáló sík üvegeket használhatjuk lámpa és dísztárgy illetve üvegékszer készítésre.


Ebből mutatok be egy két képet saját készítésben:

2009. július 10., péntek

Eozin

Két napja a titkokról írtam.
A sort lehet folytatni Titok volt a gubbioi fémlüszter - máz is/ utolsó darabokat a 16. században Georgio Andreoli mester készítette/.
Wartha Vince /1844-1914 / a 19. században készítette Pécsen az első eozinnal díszített fajanszokat.
Felfedezésével, az eozinnal megoldódott a gubbiói fémlüszter-máz (más néven bíborlüszter) évszázadokon át keresett gyártási titka. Ezzel az általa eozinnak elnevezett mázzal a pécsi Zsolnay porcelángyárat tette világhírűvé.
A titok megfejtődött csak most Pécsen őrzik.

2009. július 8., szerda

Elmélkedés az üvegről.

Az üveg mint anyag mai napig nagy titok.
Még sok meglepetést tartogathat, mivel igazából még nem ismerjük.
Már elődeinket is foglalkoztatta ez.
Mi közben az aventurin üvegről keresgéltem a Neten a következőt találtam
Például Jókai Mórnál.
A Jövő század regényében a következőket írta:
Az üvegcsinálás tudománya ötezer éves. Mennyi új titok lett azóta fölfedezve, s mennyi régi titok lett eltemetve, mely új feltalálásra vár. Ilyen eltemetett titok az aventurin üvegmely átlátszó aranyércnek tetszik. Nem találhatjuk ki, hogyan készítették Pompéjiban. Fogsz emlékezni egy történelmi adomára. Egyszer Severus császárhoz egy tyrrhenumi edénygyáros egy pompás üvegurnát vitt ajándékba. A császárt meglepte a mű szép színe, alakja és művészi díszítése. Gazdagon megajándékozá a művészt. Akkor az még egyszer kezébe vette az üvegedényt, s teljes erejével földhöz vágta azt. De az üveg nem törött össze, csak behorpadt! A művész egy kalapácsot vett elő, s a horpadást újra kikalapácsolta. Ekkor Severus azt kérdé tőle: „Ismeri még rajtad kívül más is ez üveg előállításának titkát?” – „Senki.” – „Akkor vigyétek, lictorok, vágjátok le a fejét; mert ha e találmány elterjed, minden arany és ezüst elveszti az értékét.” S a hajló üveg feltalálóját megnémíták örökre. – Jól van, ez grammatikai mese. – De annyit már tudunk, hogy a tiszta borax üvege nyújtható és hajtható. A chloromelan üvege is nagymértékben hajlós. De hallgass meg még egy történetet. Ne légy türelmetlen. A tizenhetedik században egy római sírban találtak egy szarkofágot, és abban egy urnát üvegből. Az urna egy láb magas, belül sötétkék üvegből van; melyet kívülről homályos fehér üvegburkolat takar; ezt ismét művészi alkotású domborművek ékesítik, jelenetek a mítoszvilágból. A régészek még ma is vitatkoznak fölötte, hogy Thetis és Peleus, vagy Hercules és Alceste regéje van-e rajta örökítve, valamint, hogy a felírástalan szarkofágot a vázával együtt Nero szentelte-e Poppaeának, vagy Severus Mammaeának? Az üveg váza a Barberini-múzeumba került, akkor éppen egy Barberini levén a pápai trónon. Ezt a múzeumot később elkótyavetyélték, s a vázát megvette Hamilton, Hamiltontól megvásárolta ezer guineaért Portland herceg. A régészek előtt hírhedett a Barberini üvegváza. Egyszer annak a hírhedett Lloydnak a fia, kinek nevéről a kereskedelmi társulatok céget csináltak (a fiú nagy korhely volt!), fogadott a korhely pajtásaival, hogy ő olyan genie-csínyt fog elkövetni, amiről az egész világ fog beszélni, s melyet még az utókor számára is fel fognak jegyezni. Mi volt e csíny? Az, hogy részeg fővel nekiment a múzeumban a Barberini-vázának, s azt állványostól feldöntötte. Ennek a hírhedett remekműnek az összetörése csakugyan világhírűvé teheti az embert. De várj! A levert üvegváza nem törött össze, csak behorpadott! – Ez tény. – Tehát a lefejezett feltaláló üvegedénye megvan. Nem mese, hogy az üveg hajlítható, kovácsolható. Csak az a kérdés, mi ennek a titka? Járj utána! Keresd meg! Találd ki! Hiszen mesterséged az.
Az aventurin üveget az óta már ismét gyártják. /Magyarországon 1940-s években Veress Zoltán, már készített aventurin üveget. Összetételét és gyártási technológiáját is leírta./

Ma már vásárolhatunk is aventurin sík üveget.
Az alábbi tál abból készült:

A törhetetlen üveg az még a jövő titka. Ahogy Jókai írta: Keresd meg! Találd ki!

2009. július 1., szerda

Az elmúlt napok mozgalmasak voltak. Múlt héten, csütörtökön a felhőszakadásban beáztunk. A kémény mellett hiányzott egy cserép, valamikor eltörhetett és lefújta a szél.
Pénteken sikerült megcsináltatnom.
Alig, hogy a javítással elkészültek, már jött az újabb vihar, ez már kevesebb vizet hozott, de sokkal több villámlással járt.
Az egyik villám hangja olyan volt mintha itt csapott volna be.
A hang olyan volt mintha nagyon magasról egy tábla vaslemezt ejtettek volna le.
Körülnéztem, de nem láttam nyomát.
Aztán jöttek a gondok a hordozható telefon, TV adapter, Internet modem, kamera rendszer mind meghalt.
Szerencsére mára a kamera rendszeren kívül a többit sikerült megcsináltatnom.
Mivel az utcában sokan ugyan így jártak ezért a megnyugodtam, hogy a villanyvezetékbe csapott az villám.
De azért nézelődtem tovább egyszer csak megláttam a szomszédom kéményét.
A kémény fedőlap betonból készült és betonból van rajta két ív mely arra hívatott, hogy a kéménybe ne essen be az eső.
Hát ez a beton rész ripityára törött és repedések vannak rajta, melyek ki vannak nyílva, mint a tubarózsa. A villám hő hatása ezek szerint olyan nagy volt, hogy a beton is megolvadt.
Szóval az ember érzései nem csalnak, mert amikor a csattanást hallottam akkor már tudtam, hogy hozzánk csapott a villám.
Belegondolva a dolgokba még szerencsésen megúsztuk, mert a ház le is éghetett volna.