Akasztók medálra, képre.

Állandó problémám, hogy milyen akasztót alkalmazzak, és nem tudok a következők közül választani:
1.A legjobban elterjedt akasztó, hogy a medálra, képre felragasztjuk Araldittal, vagy szilikonos ragasztóval a galvanizált lemezből, vagy ezüstből készült akasztót. Ez egyszerű, de valahogy a kétkomponensű ragasztó vagy a szilikon ragasztó ellen tiltakozik az anyagokról kialakult érzésem. / Ez nekem olyan, mintha fatemplomot műanyag lambériával burkolnánk./

2.Másik lehetőség, hogy „lyukat, hornyot” alakítunk ki a medálon. Ezt úgy érhetjük el, hogy két üveglap közé teszünk fusing papírt, vagy formaleválasztóval bevont kanthál huzalt és úgy olvasztjuk össze, majd ezeket kivesszük és helyére fűzzük a bőrt, akasztot vagy a láncot.
A fusing papírnál a gondom, hogy szögletes lyuk keletkezik és az nem a legesztétikusabb.

3.A fúrat készítésre a következő lehetőség, hogy kifúrjuk a medált gyémánt fúróval. /Ajánlatos égetés előtt, mert akkor a fúrat fényes lesz./
Itt a gond, hogy utána, hogy függesztjük a medált, gyűrűvel, karikával vagy csak átfűzzük a bőrt húrokkal.. Valahogy nekem ez se szimpatikusak. / Képet most nem közlök, nert nincs felvételem./

4.Aztán az akasztót beolvaszthatjuk az üvegbe. Igazság szerint ez lenne a legszimpatikusabb, de a probléma az, hogy ilyen akasztót nem gyártanak és mindenkinek magának kell kézzel kialakítania és hát olyanra sikerül amilyen napunk van. /Megoldható lenne a felszerszámozása, de ahhoz megfelelő nagyságú piacot kellene találni hozzá./

A leírtak alapján talán érthető a dilemám, szóval nem tudom melyiket alkalmazzam.

Tálaknál az akasztót üvegből szoktam kialakítani, melyet fusing technikával ragasztok fel.
Itt a variációra kevesebb a lehetőség van, mert a forma megszabja a kialakítást