A sima tálaknál az a problémám, hogy egy-két darab után unalmassá válnak. A forma készítés pedig elég munkaigényes és hosszú folyamat. De úgy látom, hiába van, több tucat formám lassan megint újakat kell készítenem.


Ha jobban megnézzük a képet látható, hogy a függesztéseknél elrepedt.
A hosszváltozásokat ha ismerjük a hőtágulási tényezőket, akkor ki is számolhatjuk :
A lineáris hőtágulási tényező: α
A test hosza: l0
Test alap hőmérséklete: T0
Test felmelegített hőmérséklete: Tk
Hőmérsékletváltozás: ΔT = Tk − T0
A test hossz változása felmelegítéskor:
lk=l0(1+ α ΔT )
Számolásnál a következőket ajánlom figyelembe venni:
Az üvegek 500-560 C fok körül kerülnek a transzformációs tartományba az összetételüktől függően.
A transzformációs tartomány alatt az üvegeknek azt az állapotát értjük, amikor a szilárd és folyékony állapot között vannak, vagyis alakjukat még képesek megtartani, de külső erő hatásra már megváltoztathatók.
Tehát ha üveg –fém vagy üveg-kerámia hőtágulást számolunk akkor, fusing technika és rogyasztás esetén a transzformációs tartomány alatti hőmérséklettel kell számolnunk. / A transzformációs tartomány felett az üvegek szabadon tudnak mozogni./
De mivel a hőtágulási tényezőt az üvegnél általában csak 0-400 C fokig adják meg, ha azzal számolunk, akkor se vétünk túl nagy hibát.
Természetesen ebben az esetben a fém vagy a kerámia hőtágulásának számolásakor is ezt a hőmérsékletet vegyük figyelembe. Az α értékeket is ehhez a hőmérséklethez válaszuk ki.