Elnézést, ha blogom valaki szokta rendszeresen olvasni, hogy nem írok folyamatosan.
Mivel nem látom, hogy valakit is érdekel ezért azt hiszem amiről írnék azt egyszerűbb ha magammal megbeszélem.

Szeptember 23.-i bejegyzésemhez találtam egy jó képet. Ezt közé teszem most.

Az egyik blogban olvastam, hogy pályázat során a zsűri tagok kerámia tárgyakat csak úgy tudnak elképzelni, ha annak funkciója van. Kerámia, üveg, fafaragás és még sorolhatnám, a sort lehet, hogy a funkcióért készül, de az igazán szép tárgyakat nincs szívünk használni.
De tulajdonképpen miért van a zűri. Ki és milyen alapon dönti el azt, hogy valami érték vagy sem. Azt megértem, hogy egy pályázat során, mint megrendelőnek joga van irányítani a művészt, hiszen fizet az alkotásért.
Azt is megértem, hogy a művész társadalom védi az érdekeit és ezért kell a zsűri.
De mi a művészet, mi az érték, és mi nem?
Van, aki giccs - nek tartja az eozinnal készült Zolnay porcelánokat és ugyanakkor a Tiffany lámpákat meg nem.
Én, mint laikus ember azért belső érzék szerint, ha ránézek, egy alkotásra azért valahogy tudok rangsorolni, persze lehet, hogy ez is már korábbi tanítások, befolyásolások eredménye.
De ez a rangsorolás csak az én rangsorolásom.
Gondoljunk vissza a "szocializmusra" akkor is volt zsűri, akkor is képeztek művészeket akkor is alkottak, és talán jó pár értékes művész veszett el az utókornak, mert ideologizálták a művészetet. Nem volt szabad nagyon díszíteni, csak az úgy nevezett letisztult formákat volt szabad használni.
Ma pedig itt van a kortárs művészet.
Nekem mindig a legszörnyűbb az volt, hogy bizonyos esetekben teljesen laikus éreztem magam, mert sok esetben én nem úgy láttam, ahogy kellene.

A netten nagyon sok emberrel találkozom, akik csak kedvtelésből alkotnak és élvezik az alkotást. Olyan műfajban végzik az alkotást, amit a művésztársadalom el se ismer, de örülök, hogy csinálják, jó nézni.

Én is próbálok alkotni több-kevesebb sikerrel és talán azért nem giccset gyártok, mert nem adom el.

/ A giccs a művészetek eszközeit használó, a művészet látszatát keltő, többnyire kereskedelmi természetű és célú alkotás. /

Készítettem megint egy pár tányért, tálat. Mivel ajándékba viszek belőle ezért a bevált hagyományos formákat használtam.
A sima tálaknál az a problémám, hogy egy-két darab után unalmassá válnak. A forma készítés pedig elég munkaigényes és hosszú folyamat. De úgy látom, hiába van, több tucat formám lassan megint újakat kell készítenem.

Hőtágulásról

Tegnap előtt elkezdtem írni a hőtágulásról, de mindent nem sikerült leírnom, most folytatom:

Az üvegek lineáris hőtágulási tényezője nagyon széles tartományban mozog

A kvarcüvegé: α=5,5x 10-7/°C.

Jénai edényeké: α=~60 x 10-7/°C.

A normál ablaküvegé: α=~86 x 10-7/°C.

A dísz üvegeké, „fusing” üvegeké: α=~90-96x10-7/°C.

Ólomüvegeké: α=~120x10-7/°C.


/A széles tartományt, hogy érzékeltessem a következő kísérleteket végezzük el:
1. kvarcüveget melegítsük vörös izzásig és mártsuk vízbe
2. Ólomüveget melegítsük 200 fokra és mártsuk vízbe
Az eredmény egyértelmű lesz, az ólomüveg eltörik, míg a kvarcüveg nem.
Ennek oka, hogy az ólomüvegnél hirtelen összehúzódásból keletkező feszültség meghaladta az üvegszakító szilárdságát, míg a kvarcüvegnél ez a feszültség alatta maradt./

A samott, kerámiák hőtágulási együtthatója: α=~60x10-7/°C.
A réz lineáris hőtágulási együtthatója: α=~1,7x10-5/°C,
A vasé: α=~1,15.10-5/°C.

Az elmélkedést, még nem fejeztem be, mert még van miről beszélnünk

Hőtágulás hatásai fusing technika alkalmazásánál

Aki üveg összeolvasztással azaz fusing technikával foglalkozik annak egyértelmű, hogy csak azonos hőtágulású üvegek olvaszthatok össze.
Az üveg gyártok jelölik is a garantált hőtágulású üvegeiket / COE 86, COE 90, COE 96 stb./

De a hőtágulásnak a formába vagy formára történő rogyasztásánál is lényeges szerepe van.

A formába történő rogyasztásnál általában azért használunk kerámia anyagot, mert annak hőtágulása kisebb, mint az üvegé. Ha nem így lenne, akkor a formába rogyasztott üveget a lehűléskor jobban összehúzódni kívánó forma összeroppantaná.

Formára történő rogyasztásnál pedig azért használunk hőálló acélt, mert annak hőtágulása nagyobb, mint az üvegé. Ha nem így lenne, akkor összehúzódni kívánó üvegnek nem lenne, helye az összehúzódásra és eltörne.
/ A formák kialakításánál azonban mindig győződjünk az alkalmazott anyag hőtágulásáról, mivel ma már gyártanak kimondottan alacsony hőtágulású ötvözeteket is /

A formáknál azonban arra is ügyelnünk kell, hogy a formákon belül is milyen kialakításokat alkalmazunk, mert ha gátoljuk, a szabad mozgást akkor mindig számolhatunk azzal, hogy termékünk eltörik.

Ha jobban megnézzük a képet látható, hogy a függesztéseknél elrepedt.


A hosszváltozásokat ha ismerjük a hőtágulási tényezőket, akkor ki is számolhatjuk :

A lineáris hőtágulási tényező: α
A test hosza: l0
Test alap hőmérséklete: T0
Test felmelegített hőmérséklete: Tk
Hőmérsékletváltozás: ΔT = Tk − T0

A test hossz változása felmelegítéskor:

lk=l0(1+ α ΔT )

Számolásnál a következőket ajánlom figyelembe venni:

Az üvegek 500-560 C fok körül kerülnek a transzformációs tartományba az összetételüktől függően.

A transzformációs tartomány alatt az üvegeknek azt az állapotát értjük, amikor a szilárd és folyékony állapot között vannak, vagyis alakjukat még képesek megtartani, de külső erő hatásra már megváltoztathatók.

Tehát ha üveg –fém vagy üveg-kerámia hőtágulást számolunk akkor, fusing technika és rogyasztás esetén a transzformációs tartomány alatti hőmérséklettel kell számolnunk. / A transzformációs tartomány felett az üvegek szabadon tudnak mozogni./

De mivel a hőtágulási tényezőt az üvegnél általában csak 0-400 C fokig adják meg, ha azzal számolunk, akkor se vétünk túl nagy hibát.

Természetesen ebben az esetben a fém vagy a kerámia hőtágulásának számolásakor is ezt a hőmérsékletet vegyük figyelembe. Az α értékeket is ehhez a hőmérséklethez válaszuk ki.

Akasztók medálra, képre.

Állandó problémám, hogy milyen akasztót alkalmazzak, és nem tudok a következők közül választani:
1.A legjobban elterjedt akasztó, hogy a medálra, képre felragasztjuk Araldittal, vagy szilikonos ragasztóval a galvanizált lemezből, vagy ezüstből készült akasztót. Ez egyszerű, de valahogy a kétkomponensű ragasztó vagy a szilikon ragasztó ellen tiltakozik az anyagokról kialakult érzésem. / Ez nekem olyan, mintha fatemplomot műanyag lambériával burkolnánk./

2.Másik lehetőség, hogy „lyukat, hornyot” alakítunk ki a medálon. Ezt úgy érhetjük el, hogy két üveglap közé teszünk fusing papírt, vagy formaleválasztóval bevont kanthál huzalt és úgy olvasztjuk össze, majd ezeket kivesszük és helyére fűzzük a bőrt, akasztot vagy a láncot.
A fusing papírnál a gondom, hogy szögletes lyuk keletkezik és az nem a legesztétikusabb.

3.A fúrat készítésre a következő lehetőség, hogy kifúrjuk a medált gyémánt fúróval. /Ajánlatos égetés előtt, mert akkor a fúrat fényes lesz./
Itt a gond, hogy utána, hogy függesztjük a medált, gyűrűvel, karikával vagy csak átfűzzük a bőrt húrokkal.. Valahogy nekem ez se szimpatikusak. / Képet most nem közlök, nert nincs felvételem./

4.Aztán az akasztót beolvaszthatjuk az üvegbe. Igazság szerint ez lenne a legszimpatikusabb, de a probléma az, hogy ilyen akasztót nem gyártanak és mindenkinek magának kell kézzel kialakítania és hát olyanra sikerül amilyen napunk van. /Megoldható lenne a felszerszámozása, de ahhoz megfelelő nagyságú piacot kellene találni hozzá./

A leírtak alapján talán érthető a dilemám, szóval nem tudom melyiket alkalmazzam.

Tálaknál az akasztót üvegből szoktam kialakítani, melyet fusing technikával ragasztok fel.
Itt a variációra kevesebb a lehetőség van, mert a forma megszabja a kialakítást