2009. szeptember 19., szombat

Akasztók medálra, képre.

Állandó problémám, hogy milyen akasztót alkalmazzak, és nem tudok a következők közül választani:
1.A legjobban elterjedt akasztó, hogy a medálra, képre felragasztjuk Araldittal, vagy szilikonos ragasztóval a galvanizált lemezből, vagy ezüstből készült akasztót. Ez egyszerű, de valahogy a kétkomponensű ragasztó vagy a szilikon ragasztó ellen tiltakozik az anyagokról kialakult érzésem. / Ez nekem olyan, mintha fatemplomot műanyag lambériával burkolnánk./


2.Másik lehetőség, hogy „lyukat, hornyot” alakítunk ki a medálon. Ezt úgy érhetjük el, hogy két üveglap közé teszünk fusing papírt, vagy formaleválasztóval bevont kanthál huzalt és úgy olvasztjuk össze, majd ezeket kivesszük és helyére fűzzük a bőrt, akasztot vagy a láncot.
A fusing papírnál a gondom, hogy szögletes lyuk keletkezik és az nem a legesztétikusabb.





3.A fúrat készítésre a következő lehetőség, hogy kifúrjuk a medált gyémánt fúróval. /Ajánlatos égetés előtt, mert akkor a fúrat fényes lesz./
Itt a gond, hogy utána, hogy függesztjük a medált, gyűrűvel, karikával vagy csak átfűzzük a bőrt húrokkal.. Valahogy nekem ez se szimpatikusak. / Képet most nem közlök, nert nincs felvételem./



4.Aztán az akasztót beolvaszthatjuk az üvegbe. Igazság szerint ez lenne a legszimpatikusabb, de a probléma az, hogy ilyen akasztót nem gyártanak és mindenkinek magának kell kézzel kialakítania és hát olyanra sikerül amilyen napunk van. /Megoldható lenne a felszerszámozása, de ahhoz megfelelő nagyságú piacot kellene találni hozzá./






A leírtak alapján talán érthető a dilemám, szóval nem tudom melyiket alkalmazzam.

Tálaknál az akasztót üvegből szoktam kialakítani, melyet fusing technikával ragasztok fel.
Itt a variációra kevesebb a lehetőség van, mert a forma megszabja a kialakítást
























2009. szeptember 18., péntek

Vékony kerámia lapok szárítása, égetése

Olvastam a Netten, hogy az egyik keramikus nedvesen tett be vékony kerámia lapokat és úgy próbálta kiégetni. Nagyon sajnáltam, mert a lapokra csodálatos képeket festett és sajnos mind tönkre ment. Átérzem mit érzett, mert kísérletezés közben, már én is jártam így.
Ilyen baleset után én még napokig elemezni szoktam, hogy mi miért is történt aztán a nem sikerült dolgokat kidobom, hogy később ne irritáljon.
A vékony lapok vetemedésével én is küszködtem, míg egy keramikus ismerősöm, megmutatta, hogy Ö mit csinál.
Miután elkészül, a nyers kerámiára festett képpel megvárja, míg az engób vagy festék megszikkad és utána a lap alá és fölé tesz egy-egy papírlapot és beteszi két csempe, vagy falap közé, és itt hagyja megszáradni.
A száradás van, hogy egy hónapig is eltart. A vastagabb lapokat le is szokta terhelni.

2009. szeptember 15., kedd

Irizáló és Dichroic üvegek összeolvasztási problémája

Normál Fusing üveget és irizáló és „Dichroic üvegeket próbáltam egyszerre a kemencében összeolvasztani.
Az irizáló és „Dichroic” üvegeknél a ráolvasztandó üveg,. a széleken nem olvadt össze.
Azt még nem tudom, hogy mi okozza, az, hogy a fém réteg miatt a két üveg felületi feszültsége nem azonos, vagy, hogy a fém réteg által visszavert hő miatt az összeolvasztási hőmérséklet kevés.
Az ok felderítését folytatom csak sajnos nagy a kemencém, így minden kísérletezést meg kell fontolnom.
Ha valaki tudja a probléma okát akkor kérem segítsen.

2009. szeptember 14., hétfő

Respirátor

Üvegcsiszolás után sokszor éreztem, hogy fáj a torkom és másnapra berekedtem.
Nem értettem a dolgot, mert a csiszológépem vizes csiszoló. Aztán egyszer úgy esett a fény, hogy látszott, hogy a gép felett komoly pára réteg van. Ha pedig pára van, akkor abban biztos üvegpor is van, hát ez irritálta a torkomat. Azóta ha csiszolok, akkor mindig felveszem a respirátort és ezt javaslom mindenkinek.

2009. augusztus 30., vasárnap

A családdal egy hétig Ausztriában nyaraltunk.






































































































































2009. augusztus 18., kedd

Fusing technika rövid leírása




A tárgyaim készítésénél „ fusing” és rogyasztásos technikát alkalmazok..
A tárgyak készítésének rövid leírása:
- A leendő tárgyat megtervezzük és elkészítjük a formáját.
A formát készithetjük,kerámia vagy hőálló acélból./A forma készítésre itt nem térek ki./
Sik tárgyak esetén “Fusing papirt” is alkalmazhatunk.
- A formákhoz sík üvegből kiszabjuk a kívánt méretű üveglapot, majd éleit lecsiszoljuk, polírozzuk. Fusing eljárás esetén a ráolvasztandó üveglapokat is leszabjuk, csiszoljuk. Az üveglapot festhetjük is.
- A korábban elkészített formákat bevonjuk forma leválasztóval és kemencében kiszárítjuk.
- A kiszárított formába behelyezzük az üveglapot vagy lapokat./Összeolvasztani csak azonos hő tágulású üvegeket lehet./
Amennyiben több üveglapot kívánunk összeolvasztani és el kívánjuk kerülni, hogy mozgatás során elmozduljanak, az alaplapra a többi üveglapot felragaszthatjuk./Én a felragasztáshoz vízoldható festőolajt szoktam használni. Ha pontos méret miatt jelölni szeretnénk, akkor alkalmazhatunk a jelöléshez alkoholos filctollal.( A tinta az égetés során leég.)/
- A formát az üveglappal kemencébe helyezzük, majd felfűtjük a rogyasztási, összeolvasztási hőmérsékletre./Hőmérséklet beállításánál figyelembe kell venni az alkalmazott üveg típusát és a kemencénk paramétereit. Az üveggyártok meg szokták adni az üveg viszkozitás változását a hőmérséklet függvényében, de igazi eredményt csak sok-sok próbálkozás után érhetünk el./
- A tárgyat illetve tárgyakat elkészülése után ki kell temperálni. Mivel a tárgyat nem vesszük ki a kemencéből ezért egy gyors hűtéssel levisszük a felső feszültségmentesítési pontig ott hőn tartjuk rövid ideig, majd lassan lehűtjük az alsó feszültségmentesítési pontig.
/ Az üvegekre általában a gyártok vastagságtól függően megadják az ajánlott temperálási időt és hőmérsékletet, de igazi eredményt csak gyakorlat után érhetünk el. Én a feszültségmentesítés ellenőrzésére polariszkopot használok./
- A tárgyakat a teljes lehűlés után a kemencéből kivehetjük és tulajdonképpen végeztünk.

2009. augusztus 12., szerda

Elveszett a cicám


Tavaly szeptemberben a teraszról meghallottam, hogy a kertbe egy macska sír.
Lementem, először nem találtam. Mikor jövök, el az egyik bokor alól elkezd követni egy kis pamacs. A lábai szétcsúszkáltak oldalra még olyan kicsi volt. Feljött velem a lakásba.
Napközben többször visszavittem oda ahol találtam, hátha az Anyja előkerül.
De nem volt szerencsém, így nálunk maradt.
Enni való volt, úgy kellett etetni, hogy a macska tejet szemcseppentővel cseppentettük a szájába. Ha tehette, míg ki nem nőtte a cipőmbe költözött és ott aludt.
Most már eltelt, majdnem egy év és a szerelem mindig tartott. Reggel addig nem ment, sehova míg 10percig nem simogattam. Ha később keltem és Ö már ki volt engedve az ajtóban várt. Ha délután lefeküdtem aludni, akkor Ö az ajtó előtt aludt.
Most megszakad a szívem, mert két napja elveszett.